καλήμεναι

Ancient Greek

Pronunciation

 

Verb

κᾰλήμεναι • (kălḗmenai)

  1. (Epic) present active infinitive of καλέω (kaléō)
    • 800 BCE – 600 BCE, Homer, Iliad 10.125–127:
      τὸν μὲν ἐγὼ προέηκα καλήμεναι οὓς σὺ μεταλλᾷς. ἀλλʼ ἴομεν· κείνους δὲ κιχησόμεθα πρὸ πυλάων ἐν φυλάκεσσʼ, ἵνα γάρ σφιν ἐπέφραδον ἠγερέθεσθαι.
      tòn mèn egṑ proéēka kalḗmenai hoùs sù metallāîs. all íomen; keínous dè kikhēsómetha prò puláōn en phulákess, hína gár sphin epéphradon ēgeréthesthai.
      (please add an English translation of this quotation)