ἀρξεῦμαι
Ancient Greek
Pronunciation
- (5th BCE Attic) IPA(key): /ark.sêu̯.mai̯/
- (1st CE Egyptian) IPA(key): /arkˈsew.mɛ/
- (4th CE Koine) IPA(key): /arkˈseβ.mɛ/
- (10th CE Byzantine) IPA(key): /arkˈsev.me/
- (15th CE Constantinopolitan) IPA(key): /arkˈsev.me/
Verb
ἀρξεῦμαι • (arxeûmai)
- (Doric) first-person singular future middle indicative of ἄρχω (árkhō)
- 300 BCE – 200 BCE, Theocritus, Epigram 5.1:
- Λῇς ποτὶ τᾶν Νυμφᾶν διδύμοις αὐλοῖσιν ἀεῖσαι ἁδύ τί μοι; κἠγὼ πακτίδʼ ἀειράμενος ἀρξεῦμαί τι κρέκειν, ὁ δὲ βουκόλος ἄμμιγα θελξεῖ Δάφνις, κηροδέτῳ πνεύματι μελπόμενος.
- Lēîs potì tân Numphân didúmois auloîsin aeîsai hadú tí moi? kēgṑ paktíd aeirámenos arxeûmaí ti krékein, ho dè boukólos ámmiga thelxeî Dáphnis, kērodétōi pneúmati melpómenos.
- (please add an English translation of this quotation)
- Λῇς ποτὶ τᾶν Νυμφᾶν διδύμοις αὐλοῖσιν ἀεῖσαι ἁδύ τί μοι; κἠγὼ πακτίδʼ ἀειράμενος ἀρξεῦμαί τι κρέκειν, ὁ δὲ βουκόλος ἄμμιγα θελξεῖ Δάφνις, κηροδέτῳ πνεύματι μελπόμενος.