lunguj

Hungarian

Etymology

Borrowed from Romanian lung (“long”). The -uj ending originates from a phonetic adaptation of the Romanian masculine definite article -ul, commonly found in Romanian loanwords used in Transylvanian Hungarian.^[1]

Pronunciation

IPA^(key): [ˈluŋɡuj]
Hyphenation: lun‧guj
Rhymes: -uj

Adjective

lunguj (comparative lungujabb, superlative leglungujabb)

(dated, dialectal, Transylvania) tall, gangling
Synonyms: magas, hórihorgas
- 1977, Kovács István, Egy parasztfiú elindul‎^[2], Kolozsvár–Napoca: Dacia Könyvkiadó:
  Én tovább jártam az iskola hatodik osztályát, persze nem gyónhattam meg a plébános úrnak, hogy milyen roppantul gyűlölöm. Meg azt sem, hogy almaéréskor a lungúj Bacsó Jóskával egy holdvilágos estén meglátogattuk a kertjét.
  I continued to attend the sixth grade, of course I couldn’t confess to the priest how terribly I hated him. Nor that, when the apples were ripening, we visited his garden one moonlit evening with the gangly Jóska Bacsó.
- 1970, Cseke Gábor, Tornác‎^[3], Bukarest: Kriterion Könyvkiadó:
  Nagyot nyújtózik a sofőr. Lunguj, kicsit vékony fiatalember, mindig magas nyakú fekete pulóvert és cájgnadrágot hord.
  The driver stretches. A gangling, somewhat thin young man, he always wears a high-necked black sweater and cheap work trousers.

Declension

Inflection (stem in *-o-*, back harmony)
	singular	plural
nominative	lunguj	lungujok
accusative	lungujt	lungujokat
dative	lungujnak	lungujoknak
instrumental	lungujjal	lungujokkal
causal-final	lungujért	lungujokért
translative	lungujjá	lungujokká
terminative	lungujig	lungujokig
essive-formal	lungujként	lungujokként
essive-modal	—	—
inessive	lungujban	lungujokban
superessive	lungujon	lungujokon
adessive	lungujnál	lungujoknál
illative	lungujba	lungujokba
sublative	lungujra	lungujokra
allative	lungujhoz	lungujokhoz
elative	lungujból	lungujokból
delative	lungujról	lungujokról
ablative	lungujtól	lungujoktól
non-attributive possessive – singular	lungujé	lungujoké
non-attributive possessive – plural	lungujéi	lungujokéi

References

^ Attila Benő (2014), Kontaktusjelenségek az erdély magyar nyelvváltozatokban (Erdélyi Tudományos Füzetek; 281)‎^[1] (in Hungarian), Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület, →ISBN, pages 109–110: “A román hímnemű főnevek végartikulusából (-ul) eredetett szövegződés számos román eredetű erdélyi tájszóban megjelenik (mutuj ’ostoba’, prosztuj ’ügyetlen’, kulkuj ’daganat’), és az értelmezésünk szerint egyfajta honosító funkciója is kialakult.”